Galambos Péter a kínai teákról és teázási szokásokról 4/3
Amikor a yunnani puer 普洱 teákról beszélünk, akkor két fő elkészítési módról beszélhetünk: az egyik a sheng cha 生茶, vagyis az élő, a nyers puer, a másik a shu 熟, vagyis az érlelt, a fermentált tea. Az utóbbi egy teljesen más világ, ez olyasmi mint a forralt bor esete, nem számít annyira a bor minősége. Ahol igazán megmutatkozik a teafák közötti különbség, az az élő, vagyis a sheng puer. Igazán nagy különbség az öreg teafákról szedett levelek esetén tud megmutatkozni. Mindezt a teák ára is tükrözi, a friss levél ára minimum tízszeres öreg fa esetén, de akár százszoros értéket is képviselhet. Vagyis 10 gramm tea elérheti akár a félmillió forint per 10 gramm tea árat.
A különbséghez a fa öregségén túl a terület is nagyban hozzáad. Yunnanban a teatermő terület elkezdődik északon, Dali 大理 városnál, ahol van egy nagy tó, az Erhai 洱海, majd a Wuliang hegy 无量山, és innen megy le egészen délre a Mekong mentén. Ez egy körülbelül 800-1000 kilométeres sáv, ahol végig vannak – egy-egy kisebb – teahegyek, amik között mindig nagy különbség van a tea ízére való tekintettel. Ezek a teák sokszor keverékek, de vannak az úgynevezett danzhu 单株 teák, amikor csak egy adott teafáról szedett levelekből készül a tea. Ezek mindig nagyon drágák, vagy egyszerűen nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba: megbízásra készülnek, valaki jelzi, hogy melyik fáról szeretne teát, megegyeznek az árban, és akkor elkészül az a danzhu tea. De ehhez érteni kell, a tea megítélése az olyan jellegű tudást igényel, mint amilyen egy sommeliernek van, plusz ott kell lenni a helyen, járni a hegyeket, megismerni a teafákat és nagyon sokat kell kóstolni, hasonlítani. Egy-egy ilyen teás kiránduláson napi 20, de néha akár 100 teát is megkóstolunk, amiből rendszerint egy vagy kettő olyan, amit tényleg érdemes megvenni. Csak így lehet igazán jó teát találni, mivel sosem a jó teákat mutatják meg először.
Az egyik ilyen híres és rendkívül drága teatermő terület a Lao Banzhang 老班章. A Lao Banzhang termőterülete délen, majdnem a burmai határnál található. Ez egy nem túl nagy hegy egy nagyjából 100 lélekszámú faluval, körülbelül akkora, mint Pilisszentkereszt. Az itt élő családok mind teatermesztéssel foglalkoznak és készítik a maguk teáikat. Jelenleg 5-6000 yuan körül tudják eladni kilóját, de azért szoktak azzal trükközni, hogy egy kicsit belekevernek a szomszédos területek teáiból is. Ez olyan mintha a Somló-hegyi borba egy kis badacsonyit vegyítenének. De aki sokat ivott, az meg tudja különböztetni, mert a banzhangi teának van egy nagyon sajátos íze, ami semmi máshoz nem hasonlít. Sok teának nagyon kifinomult íz világa van, ehhez képest a banzhangi tea inkább vadabb, markánsabb ízű. Amit ezekben a teákban nagyon szeretünk az tulajdonképpen nem az íze, hanem a tea energiája, vagyis a chaqi 茶氣.
Ezek a több száz éves fák leveleiből készült puer teák esszenciálisak, így amikor valaki megissza, jelentkezik egy fajta testhatás. Nyitogatja a test csatornáit. Egyértelműen meg lehet érezni, ahogy bedörömböl, ahogy megérkezik a tea. Ez egy nagyon látványos hatás és ennek a Lao Banzhang teának ez a hatása teljes mértékben megvan. Ez a terület a burmai határhoz van közel, tehát nagyon magason lévő, 1600-1800 méter körüli, trópusi ültetvényekről beszélünk, ahol nagyon érett, különleges lesz a tea. Már 10 kilométerrel arrébb lévő fáról szedett tea sem tudja ugyanazt, nem lesz ugyanolyan a hatása. A Lao Banzhang körül lévő 4-5 falunak mind-mind másmilyen a teája. És mivel gyakran keverik a leveleket, a 100%-ig tiszta Lao Banzhang teát szinte lehetetlen beszerezni. Az ilyen puer vidékeken az alkudozás is inkább felfele megy, ha tényleg azt akarod kapni, amit szeretnél. Ha pedig látják, hogy nem tudod megkülönböztetni az ültetvényes fa levelét az öreg fa levelétől, akkor tényleg úgy vágnak át, ahogy akarnak. A teák kismértékű keverése meg ennél egy pontosabb felismerést igényel, beszerzésekor tényleg nagyon ébernek kell lenni.
Amikor először jártam a Lao Banzhang területén, egy nagyon szegény falu volt, a legközelebbi várost úgy tudták elérni, hogy egy két napos úton átvágtak az őserdőn. Ha manapság megy valaki, már egyetlen régi házat sem látni, csak ezeket a két-három emeletes, rendszerint ízléstelen, de sok pénzből összerakott házak vannak. Ez úgy történt, hogy volt egy shenzheni befektető, aki kedvelte a teát és szeretett termőhelyeket felfedezni. Rátalált a Lao Banzhangra és tetszett neki ez a Bulang hegyi 布朗山 markáns íz, amit azelőtt még senki nem ivott shengként, ezekből a tealevelekből shu készült. A 2000-es évek elején ez a befektető leszerződött a falusiakkal, hogy ezentúl ő fogja népszerűsíteni a teájukat, cserébe exkluzív jogokat kért, hogy csak neki adják el a teát. A falusiak kétharmada elfogadta az ajánlatot, úgyhogy Chen Sheng Hao márkanéven elkezdődött a Lao Banzhang tea népszerűsítése. Ennek a hatása már a következő évben megmutatkozott, megsokszorozódott a tea értéke, így szerződés ide, szerződés oda, mire a befektető következő évben visszament, addigra a helyiek maguk eladták a teájukat. Így a márka még mindig megvan, de már nem 100%-osan Lao Banzhangi teából készül. A nagy igényre való tekintettel megkezdődött a levelek keverése környező területekről származó levelekkel. Ahogy telnek az évek, egyre megy fel a tea ára, és egyre nehezebb valódi Lao Banzhan teát találni. Ettől függetlenül próbálkozunk, és amit találunk, azt elhozzuk Magyarországra.
A Buddha FM rádióban leadott 2017-es Galambos Péter & Varjasi Géza interjú alapján lejegyezte: Keller Mirella
Fotók: Tálos Gábor
Az interjú négy részben jelenik meg honlapunkon. A következő részek az alábbi linkeken olvashatóak.
-
Magyarországról Kínába, Kínából Tibetbe
Galambos Péter a kínai teákról és teázási szokásokról 4/1 -
Kína és a különböző teafajták
Galambos Péter a kínai teákról és teázási szokásokról 4/2 -
Mi a különbség a sheng és a shu puer között?
Galambos Péter a kínai teákról és teázási szokásokról 4/4