Thai teaválogatás

Észak-Thaiföld teás hagyománya több mint 600 évre nyúlik vissza. A Ming dinasztia idején, amikor Yunnan és a környező területek a kínai birodalomhoz tartoztak, a helyi kormányzó teafákat ültetett Laosz, Burma és Thaiföld északi részein, hogy kihasználja a jünnani teák népszerűségét. Válogatásunkban a kínai hatásra kialakult oolong teaterületekről származó teákat mutatunk be. A második világháború után egy újabb kínai telepes hullám érkezett Thaiföldre, amikor Chiang Kai-shek csapatai, miután vereséget szenvedtek Mao kommunista hadseregétől, Taiwanra menekültek. Azok, akik nem tudtak a tenger felé menekülni, a szárazföldi útvonalakat választották, és így Burma felé távoztak. Thaiföldi utunk során találkoztunk ezen telepesek leszármazottaival, akik ma is őrzik identitásukat és nyelvüket.

Az anyaország, Taiwan segítségével a hetvenes évektől tea termelésbe fogtak a helyi kínaiak. Sok ismert taiwani alfajt telepítettek és a technológiát is onnan kapták, tanulták. A nagy meleg és a teljesen más éghajlati viszonyok következtébenteljesen más stílusú teákat készítenek. A teaültetvények rendszerint az északi vagy keleti domboldalra települtek, hogy a túlzó napsütés ne tegyen kárt a teákban

A három legismertebb oolong alfaj észak-Thaiföldön a Jin Xuan (no.12), a Qing Xin és a Ruan Zhi (no.17).Ez utóbbit ismerhetjük meg jobban teaválogatásunkban.

A Ruan Zhi, Soft Stem, azaz Lágy szárú 軟枝 tea alfajt a Taiwan tea kutatóintézet nemesítette.Leginkább nemességében és stílusában a Qing Xin alfajhoz hasonlíthatnánk, de annál játékosabb, élénkebb tea. Úgy tűnik hogy Thaiföldön jobban megtalálta magát, itt sokkal népszerűbb. Ebből az alfajból készült három teát mutatunk be. Egy tavaszi és ősz végi szedésű zöld oolongot, valamint egy bogár csípte édesebb fekete teát. Mindhárom tea teljesen organikus gazdálkodásból érkezett.