Kína déli részén, a burmai határ közelében, szubtrópusi erdők övezte vidéken, árnyas ligetekben több évszázaddal ezelőtt ültetett teafák nőnek.

Két szerzetesnövendék érkezett, hogy Zhao Zhoutól tanulhassanak.
– Jártál már itt? – kérdezte Zhao Zhou az egyiket.
– Nem – válaszolta a növendék.
– Menj, igyál teát – mondta Zhao Zhou.
Zhao Zhou a másik növendéknek is feltette a kérdést, de más választ kapott.
– Igen, én már jártam a kolostorban.
– Kérlek, menj és igyál teát.
Mivel két eltérő válaszra is ugyanazt válaszolta, a kolostor apátja gondolkodóba esett, majd megkérdezte Zhao Zhout.
– Miért mondta nekik, hogy menjenek teázni, miközben eltérően válaszoltak?
– Főapát – harsant fel Zhao Zhou.
– Igen, mester.
– Menj és igyál teát – mondta Zhao Zhou.

Jól ismert csan mester volt, aki 778 és 897 között élt, és százhúsz évesen hunyt el. Zhao Zhou nagyon fiatal korban állt be szerzetesnek. A mestere Nanquan Puyuan (南泉普願 748–835), utódja Mazu Daoyi (709–788) volt.

Zhao Zhou körbeutazta Kínát, végiglátogatta korának elismert csan mestereit, majd nyolcvan évesen letelepedett egy romos észak-kínai kolostorban. A következő negyven évben kisszámú szerzetesből álló közösséget tanított.

Zhao Zhout a Tang-kori Kína legnagyobb csan mestereként tartják számon. Ebben az időszakban a dinasztia hegemóniája hanyatlott, és egyre több hadúr szerzett magának hatalmat. Zhao Zhou által alapított vonal a háborúk és a buddhisták üldöztetése miatt gyorsan megszakadt, így az ezredik év után nem maradtak fenn róla írásos emlékek.

Egy frissen érkező szerzetes bocsánatkérően így szólt:

– Üres kézzel jöttem!
– Akkor rakd le! – szólt Zhao Zhou.
– Mit rakjak le, amikor semmit sem hoztam magammal?
– Akkor cipeld tovább!

Egy szerzetes így szólt:
– Ha koldus jön hozzánk, mit adjunk neki?
– Nem szenved az hiányt semmiben – válaszolt Zhao Zhou.