A fehér tea leghíresebb alapanyaga elsősorban a tearügy, de a rügy alatti első két-három levél is felhasználható. Régen a fehér tea fogyasztása csak a császárok kiváltsága volt, ők a legüdébb, zsengébb rügyekből készült teákat kapták. Azt tartották erről a teáról, hogy halhatatlanná fog válni tőle aki ezt issza. 3 fő csoportja és kínai elnevezéseik a felhasznált levelek alapján:
csak rügyek – Yinzhen,
rügy és 1-2 levelek – Bai Mudan,
rügy nélkül a többi levél, főleg második levéltől – Shou Mei.

A zöld tea (kínaiul: 绿茶, pinyin: lǜchá) a szó szigorú értelmében vett tea, mely a Camellia sinensis nevű növényből készül, minimális oxidációval. Alapvetően Ázsiában népszerű ital, de napjainkban, köszönhetően többek között kedvező élettani hatásainak, egyre kedveltebb nyugaton is, ahol korábban a fekete teát részesítették előnyben.

A wulong tea talán a teavilág legváltozatosabb fajtája. Színük a világos, türkiszzöldtől egészen az igen sötét barnáig terjedhet, ahogy a fermentáció foka változik. Pompás frissebb és telt, tartalmas teák is készülhetnek e név alatt.  Ezt a teafajtát három fő területen készitik: Fujian, valamint Guangtong tartományban és Taiwan szigetén. Természetesen minden termőterületen a klíma hatására egy kicsit változik a teafa leveleinek összetétele. Az elkészítési mód is változik, mely különbség főképp a fermentációban rejlik. Neve, a sötétebb alfaj formája után, fekete sárkányt (乌龙/烏龍 wulong) jelent.

A puer eredeti területe közelebbről Yunnan déli része, Xishuangbanna autonóm tartomány és az azon túlnyúló Hat Híres Teahegység vidéke. Valamint Burma északi vidékei. Ezeknek a hatalmas területeknek a teáit összefoglalóan Puer, (puerh, pu’er, Pu-erh) néven nevezik, attól függetlenül, hogy a terület mely részéről származnak. A világ legidősebb teafái is ezen a vidáken találhatóak. Két fő fajtája ismert, az élő vagy sheng puer és az irányított erjesztéssel készült erjesztett vagy shu puer. A honlapunkon csak puerként emlegett teák az első csoportba tartoznak.

A fekete tea előállítása során a levelek egy jelentős oxidációs folyamaton mennek keresztül. Ennek következtében a tea elveszíti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, ezáltal az íze karakteresebb lesz. A leggyakrabban felfedezhető illat jegyek a kakaósság és citrusok, keleti fűszerek, melyek a szakértő feldolgozás során alakulnak ki. Kínában az ital színe alapján vörös teának (红茶 hongcha) nevezik, mert ott van még feketébb tea is.

A folyadék színe alapján Kínában feketének (黑茶 heicha), nálunk pedig sötétnek nevezett teákat irányított utóerjesztéssel készítik. Az oxigén megvonásával gyorsan érő teák jellegzetes lágy karakterűvé válnak, azonban erőteljes érett illatjegyeket hordoznak. Több alfaja is ismert, a Guangszi tartományból származó Liu Bao teánál pl. a leszedett, megszárított leveleket kosarakban, 12-15 napig, levegőtől elzárva érlelik. Leföldelésre és az emésztő rendszer megnyugtatására kíválóan alkalmasak.

A tea (Camellia sinensis) a teafélék (Theaceae) családjának névadó nemzetsége. Természetes környezetben fatermetű növény, termeszett változatait cserjének nevelik (teacserje). Leveléből, esetleg más részeiből főzött ital az azonos nevű tea.