Egy izgalmas, sokoldalú tea a Yoshida Mei teakertből.
Lágy gyümölcsössége a finom sütésnek köszönhetően egy elegáns, parazsas hangulattal párosul. Illata enyhén dohányos, időnként sültgesztenyére emlékeztet. A későbbi leöntések során előtérbe kerül a tea tüzes karaktere, fenyő és pörkölt fa jegyei tűnnek fel. Utóíze meglepően édes, hosszan marad a szájban.
A Kyobancha (京番茶) neve eredetileg a Kyoto prefektúrában készített bancha-ra, vagyis késői szüretelésű zöldteákra vonatkozott, ám ez mára valamelyest változott. Sok szempontból különleges tea, éppen ezért nehéz elhelyezni a megszokott kategóriák (fehér, zöld, wulong, fekete, sötét, puer) bármelyikében is. Az első szembetűnő eltérés, a többi japán teához képest a levelek mérete: a Kyobancha elkészítésekor a megszokottál nagyobb, idősebb leveleket használnak, és a hagyományos eljárással ellentétben nem sodorják meg őket. Ezután a leveleket gőzölik, majd napon szárítják, végezetül enyhén megsütik (erre utalván időnként Iribancha-nak, いり番茶 is hívják). Ennek a sok lépcsős elkészítésnek köszönhetően szinte alig van benne koffein, ezért is hívják néha Akachan Bancha-nak (赤ちゃん番茶), vagyis gyermek bancha.
Uji egyik legősibb teakertjét, mely a Kōzan-ji (高山寺) templom körül fekszik, a Yoshida család immáron 16. generáció óta gondozza, és műveli. Ez az évszázadokon átívelő tapasztalat a teáikban is megmutatkozik.
