A világhírű Keemun fekete tea története
2019-es kínai teavadász utunkon négy izgalmas tartományon utaztunk keresztül. Szecsuánból indultunk, majd az út végefelé Wuyuan-ből az Anhui tartománybeli Huangshan városába érkeztünk. Onnan a várostól észak-keletre fekvő hegyekbe, Qimen 祁门 vidékére vettük az irányt. Gyakran megesik az életben, hogy a dolgok csak úgy maguktól megtörténnek, a szándék megszületik és a többi már jön magától. Qimeni termelő barátainkat pont így ismertük meg. Erről is lesz szó, de ne szaladjunk ennyire előre. Három teánk érkezett Qimenből, két zöld és egy fekete. Így, gondoltuk, hogy egy háromrészes cikksorozat során bemutatjuk a Qimen régiót, a méltán híres Keemun fekete tea történetét majd a Likoui teapiacról teszünk közzé egy fotóalbumot. Végül a környéken megélt kaladjainkról mesélünk.
Magas hegységek, sűrű erdők, gyors folyású kristálytiszta folyók, köztük végtelen teaföldek. Qimen régió Anhui tartományban található, a Yangce folyó és a festők hegyének is nevezett Huangshan közt. Területének csaknem 80%-át erdőségek borítják különleges mikroklímát eredményezve, mely a teák ízében is megmutatkozik.
1875-ig kizárólag zöldteát készítettek a környéken, ekkor egy leváltott köztisztviselő úgy döntött Fujianbe utazik, hogy ott megtanulja a fekete tea készítés mesterségét. Amikor Yu Ganchen visszatért útjáról elsőként kezdett fekete teát készíteni, mely mostanra kína 10 leghíresebb teájának egyike lett. Hamar kiderült, hogy a Lao Zhu Ye Zhong 老槠叶种 fajtából az oxidáció során nagyon izgalmas ízek szabadulnak fel; telt, tüzes, földes jegyek enyhe gyümölcsösséggel, különleges aromával.
Miután 1915-ben a Panamai Világkiállításon a tea megnyerte az aranyérmet, a Qimen fekete tea vagy ahogy nyugaton nevezik a Keemun tea az English Breakfast Teák fő alapanyagaként vált híressé. A 80-as évek közepéig a helyi termelőktől az összes teát felvásárolta az állam majd nyugatra értékesítette, Kínában szinte nem is ismerték. Eddig a helyiek kizárólag minőségellenőrzés céljából fogyaszthatták. Amikor az állami felvásárlás megszűnt, akkor a termelők Kínán belül is elkezdték megismertetni a Keemun fekete teát, egy új készítési eljárást is kidolgoztak.
A Keemun fekete tea különlegessége a régió tisztaságában, a vöröses-sárga talajban és a Lao Zhu Ye Zhong teafajtában rejlik. Ez az erősen ellenálló fajta meglehetősen sok illóolajat tartalmaz, köztük egy olyat, mely a babérlevélben is megtalálható. Illatát Kínában manapság külön fogalomként használják; Qimenxiang – Qimen illatú.
A régióban kizárólag az év elején szüretelnek. Fekete tea esetében a leszedett tealeveleket vékony halmokban fonnyasztják néhány órán keresztül, ezt követően a fonnyasztás enyhe hő fölött folytatódik további 5-8 órán át. Majd gépi sodrás következik. Eközben kicsit meg is nyomják a leveleket, egy kis nedv is távozik, így gyorsítva az oxidációt. A sodrást követően a teát kosarakba teszik és fűtött, fénytől elzárt helységben további 8-10 órán át oxidálják. Hűtés, szárítás után sodrás következik. A kézi sodrás serpenyőkben, parázs felett történik, míg a gépi sodró eszközök elektromos hőt használnak. A zöld teák esetében rövid fonnyasztás után a levelek serpenyőkben kapnak hőhatást, majd szárítás után a termék el is készül. Az eljárás egyszerűbb ugyanakkor az alapanyag minősége és a teakészítő mester pontossága annál inkább meghatározza a tea tökéletességét.
A következő részekben Qimeni kalandjainkról mesélünk majd, lesz szó szűk szerpentínekről, húszlépés kígyókról és persze az új Keemun teáinkról is. A Likoui teapiac közzétett fotóalbum az alábbi linken található.
