Mindig különleges élmény, amikor valamiről azt hittem, hogy ismerem, de egyszer csak új arcát tárja fel számomra. Így jártam a kamillával is. Jó ismerősöm volt gyerekkoromból. Az izzasztó inhalálások és kellemes borogatások emléke elevenen él bennem. Mégis egy őszi estén a Zhao Zhou kóstoló asztalánál ülve meglepett izgatottsággal meredtem teáscsészémbe. Mint amikor valaki olyan helyen, ahol nem számított rá, különleges kincset fedeze fel. Kérdőn néztem Tálos Gáborra, aki újra teli töltötte csészémet: “Ez valóban kamilla?”
Hát így kezdődött a kamillával való barátságom új fejezete. Gábor elmondta, hogy a csészémben vadon termett kamilla van, méghozzá a Hortobágyról, ami 2012 óta eredetvédett hungaricum (“Alföldi vadontermő kamillavirág”).
Két okát látom annak, hogy a kamillával való új találkozásom ennyire felülírta mindazt, amit eddig őriztem magamban ezzel a gyógynövénnyel kapcsolatban.
Talán a legfontosabb, hogy most nem gyógynövényként kóstoltam, hanem teaként. Nem hagytuk 10 percig ázni, mint amikor a gyógyhatását akarjuk kinyerni, hanem csak 3 percet ázott a 90-95 fokos vízben. A kungfu teázás eszközeit és szabályait alkalmaztuk a kamilla elkészítésénél.
A másik okát annak, hogy ilyen különleges aromájú italt kóstolhattam, azt a termőhelyében látom, a Hortobágyban. Kimutatható, hogy a tiszántúli vadpopulációk illóanyag összetétele igen kedvező. Az ott termett kamilla egy igazi terroire italt ad. A szikes puszták egyedi környezete teremti meg azt a helyet, ahol a kamilla ilyen rendkívüli ízgazdagságot tud mutatni.
Az aranyló színű italban jelen voltak a kamilla megszokott jegyei, de emellett fűszerek gazdagsága, és tavaszi rétek virágai tették összetetté az illat- és ízélményt. Nyári rétek illata, szalma, ízében a kamillás jegyek mellett vaníliás, fás hangulat, utóízében bodzás felhanggal. Magasabb hőfokon a gyümölcsösebb ízek kerülnek előtérbe, sárgabarck lekvár, enyhe szilvásság, kalács.
A kamillával való ismerettségem új fejezete itt még nem ért véget. A borokról szokás mondani, hogy ott ízlik a legjobban, ahol terem. Ebből a bölcsességből kiindulva, legközelebbi hortobágyi túrámra vittem magammal egy adagot. Egy kurgán (kunhalom) oldalában telepedtem le, ahonnan, mint egy hegycsúcsról lehet körbe tekinteni a rónaságon. Elővettem az utazó teáskészletemet és a gaiwanban elkészítettem a kamillateát. És ami a boroknál, az a teánál is működött. A délutáni melegedő fényekben, beszippantottam a kamilla illatát és körültekintettem a pusztán. Felfedeztem, hogy honnan is nyeri ez a kis virág a gyógyító erejét. Ez az élmény belsőleg tett éppé. Remélem, hogy a fejezet még folytatódik…
Írta és fotózta: Kató Csaba
vándorcoach, hortobágyi túravezető
https://www.facebook.com/vandorcoaching
Érdemes megkóstolni: