Taiwan egyik legismertebb teatermő régiója az Alishan. 2016-ban kóstoltunk először taiwani tea mintákat, azóta többször is kaptunk oolongokat az Alishanról is. Örömmel osztjuk meg, hogy a 2022-es szüretből találtunk egy nagyon ígéretes, a Qing Xin (青心) teafajtából készült teát, mely már megtalálható a webshopban. Így ebben a bejegyzésben mesélünk kicsit a terület adottságairól, történetéről.
A teák mellett az Alishan-i lányok szépsége is messzeföldön híres, népdalok és legendák szólnak róluk. A régió magas hegyei, a gyönyörű szubtrópusi és örökzöld erdők valamint a kitett sziklákról nyíló lélegzetelállító kilátás rengeteg túristát vonzanak a térségbe. Az Alishan valójában egy nagyobb hegység, melynek területe nagyjából a Budai-hegység kétszerese. Az sűrű erdők fölé magasodó sziklás hegycsúcsok közül 25 darab van, mely meghaladja a 2000 méteres magasságot. A magashegyi körülmények, a zord időjárás és a vékony talajréteg miatt a tea növények lasabban fejlődnek, rügyeik, leveleik több íz- és illatanyagot tartalmaznak. Így lesznek a magashegyi teák igazán kiemelkedők.
Alishan régiót eredetileg a Tsou törzs tagjai lakták. Néhány évtizeddel azután, hogy a kínaiak a Ming dinasztia idején a szigetre érkeztek, a Tsouk a magasabb régiókba kényszerültek, ott alakították falvaikat. A hegység történetében nyugodt idők következtek, egészen a sziget Japán megszállásig (1895-1945), amikor felfedezték, hogy a faipar számára nagyon értékes Hinoki ciprusok és Tajvani fenyők alkotják a magasabban fekvő erdőket. A kitermelt fák leszállításához vasutat terveztek, mely hosszú évek munkálatai után, végül a XX. század elején készült el. A Shay gőzmozdonyokat modernebbekre cserélték és a kitermelt fák helyett ma már túristák utaznak a hegyek tetejére. Taiwan egyik leghíresebb látnivalója lett az Alishani vasút, mellyel a tengerszint felett 30 méterrel fekvő Chiayi városából egészen Chusanig feljuthatunk, 2451 méterre. Páratlan élmény a csúcsról megcsodálni ahogy a hajnali napsugarak megcsillannak a ködös hegycsúcsok közt.
Taiwanon egészen az 1980-as évekig csak az alacsonyan fekvő területeken termeltek teát. Az Alishan hegyeit viszonylag könnyű volt megközelíteni a vonattal, így az első volt a taiwani magashegyi teatermő vidékek közt. A növények nehezen maradtak életben, kevés hajtást hoztak, de amelyek kibírták a szélsőséges területi adottságokat azok kiemelkedően izgalmas teákat adtak. A meredek hegyoldalakon lévő vékony termőréteg és a hideg klíma lelassítja a növekedés ütemét miközben megnő az íz- és illatanyagok koncentrációja. Továbbá a mindennapos ködös, felhős időjárás szinte árnyékolóként szolgál, így a növények sötét-zöld hajásokat és lágyabb leveleket hoznak. Az aminosav és klorofil tartalmuk kiemelkedő. Új minőségi kategória született, Gao Shan Cha-nak vagyis Magashegyi teának nevezik azokat a tételeket, melyek 1000 méteren vagy attól magasabban fekvő növényekről származnak.
A teákat az oxidáció mértéke és az elkészítési eljárás alapján soroljuk kategóriákban. A zöld teák és a fekete teák közti kategóriát oolongnak nevezzük (jelentése fekete sárkány), ez Taiwan legelterjedtebb teatípusa. A sziget különböző teatermő hegyein hasonló eljárást alkalmaznak, azonban a részletek mindig a teamester határozza meg. Az ő munkája, a tea fajta és a terroir adottságai által lesznek különbözőek a teák. A magasabban fekvő ültetvényeken általában áprilisban tudják megkezdeni a szüretet, a 3-4 leveles hajtásokat kézzel szedik. A leszedett hajtásokat a teaműhelyhez viszik, szétterítik és megkezdődik a fonnyasztás. Ezután a leveleket bambusztálcákra terítik és szobahőmérsékleten magas páratartalom mellett oxidálják. Ez a folyamat megközelítőleg 10-20 órán keresztül tart, közben néhány óránként a tálcákat óvatosan rázogatják. Így a levelek kissé megtörnek, megnő az oxidáció intenzitása, új íz- és illatanyagok alakulnak. Amikor a teamester úgy határoz, hogy a levelek elérték a kívánt állapotot, sütési eljárás következik, így megállítva az enzimaktivitást és stabilizálva az ízeket. Ezután sodrás következik majd egy rövid szárítás után néhány óra pihentetés. A következő szakaszban a tealeveleket kissé felmelegítik, hogy lágyuljanak majd 20 kg-s adagokban vászonzsákokba teszik. A zsákokat sodrógépbe rakják, utána pedig nyomás alá helyezik. A zsákokat kibontják, majd ezt a folymatot további 10-20 alkalommal megismétlik, így nyerik el tipikus formájukat a taiwani oolongok. Ezután következik még egy szárítási folyamat, a levelek víztartalmát 2-5%-ra csökkentik, így lesznek hosszan eltarthatók. A szármaradványok válogatása után a tea elkészül.
A Zhao Zhou teaműhelyben kapható Alishan oolongot 2022.04.18.-23. közt kézzel szüretelték, 15-20% közti oxidációt kapott, az ültetvény 1400 méter magasan fekszik. A Qing Xin (青心) – Zöld szív teafajta virágos, komplex ízvilágát és erős cha qi-jét nagyon szeretjük, ez teszi igazán különlegessé ezt a teát. Illatában elegáns virágosság, tejberizs. Élénksárga főzetében a zöld, vajas, kekszes és kissé kesernyés ízek tökéletes kombinációja fedezhető fel. Albert keksz, pirított kókuszreszelék, enyhe fahéjasság és egy kis sóska. Kellemes nyugalmat hoz, kiegyensúlyozott tea. Érdemes a többi taiwani oolonggal összekóstolni.
Elkészítéséhez szűrt- vagy forrásvizet javaslunk, 85-90-95 Celsius fokra melegítve. Érdemes 120-150 ml-es teakészítő eszközbe 5-6 gramm teát tenni. 15-20 másodperces áztatási idővel, 6-8 alkalommal felönthető. Ha lehet az élményt osszuk meg barátokkal. A teázás közösségi program, segít megérkezni a jelen pillanatba, nyitottságot, figyelmet hoz, így könnyebben közel kerülhetünk egymáshoz.
Fotók: Horányi Ágoston, Tálos Gábor
Írta és szerkesztette: Szulágyi Tibor
